Halak a kerti tóban

 

Halak teleltetése

A kerti tó leggyakoribb élőlényei, a halak számára különös aktualitása van a követező tanácsnak – téli időszak előtt és alatt is!
Egy szimpla, vízforgatásra alkalmas búvárszivattyút helyezzünk el a tó sekélyebb részén úgy, hogy kb. 30-40 cm mélyről szívja fel a vizet. Majd a szivattyú kivezető csövét helyezzük el úgy, hogy a felhozott víz egy enyhe, vagy erősebb ívben visszaáramoljon a tóba. Ez a csobogás – a sok buborék remekül példázza ezt – kellő mennyiségű oxigént juttathat a vízbe.

A téli időszakban ennek két funkciója:

• a kerti tó alján esetleg összegyűlt falevelek, egyéb bomlékony szerves anyagok rohadása, bomlása elvonhatja a halak számára szükséges mennyiségű oxigént, melyet ezáltal pótolhatunk (Szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, hogy megfelelő mennyiségű oxigén híján a fagypont alatti hideg ellenére sem húzódnak le halaink, mely komoly veszteséget jelenthet akár a teljes halállományra nézve!);
• másrészt hiába csak 30-40 cm mélyről szivattyúzzuk a vizet (kb. 1-2 Celsius fokos) a mozgó vízáram miatt a hetekig tartó mínuszok ellenére sem fagy el a szivattyúnk, vagy a cső! Így nem kell léket vágni, vagy egyéb, költséges eszközökkel biztosítani a halaink számára az időnként fontos oxigénforrást. (A csobogó körül befagyó víz, vagy kialakul barlangszerű képződmény ugyanakkor nagyon dekoratív is tud lenni.)

Azért fontos, hogy 30-40 cm-nél NE mélyebb vízréteget forgasson meg szivattyú, mert a víz legnagyobb fajsúlyú állapotában 4 Celsius fokos, mely a tó legalján biztosít viszonylagos meleget a halainknak! Ha ezt felhozzuk, akkor lehűl ez a vízréteg is...